Rólunk

2013. június 9., vasárnap

Szép borok a baji malomkőasztalon

Ez a történet úgy kezdődött, hogy odacsapódtam az irodalmi est alkalmi kocsmapultjánál Csendes Toll indián főnökhöz és törzsbeli harcostársához. Éppen veresbort kortyolgattak, inkább vidáman, mint búsan, én a fehér vadász jelmezébe öltözött borsznob óvatosan érdeklődtem, mely vidékről lenne az való. Bajról, közölték szűkszavúan, ahogy jól nevelt indiánokhoz illik, és öntöttek egy pohárkával a műanyagpalackból. Ettől a boldogtalanság érzete kezdett elhatalmasodni rajtam, egyrészt mi a francért vagyok ilyen előítéletes, másrészt most már mindenképpen innom kell belőle. Illatra, ízre korrekt bor volt az, úgyhogy kiszakadt belőlem a kiáltás, hát ez meg micsoda. „Kaberné szovinyon” lökte a választ a főnök, ekkor esett szét az arcom, s átcikázott rajtam a baji szőlőhegy látványa a cabernet sauvignon ültetvényekkel. Látva megdöbbenésemet, Csendes Toll nyugtatólag hozzátette, Sopronból veszik a szőlőt. Itt jött be képbe Stróbl Feri. Majd fél év múlva jutottunk el a Csaszkóczy pincébe, ami a baji buszvégállomás fordulójától nagyon laza sétával elérhető. Kedvesen fogadtak minket, Stróbl Ferenc és családja, akik az itteni mintegy háromszáz tőkéből, illetve most már Szekszárdról, Tokajból és Süttőről vett szőlőkből, a meglehetősen régi, takaros pincében tartályosan készítik a borokat. Kezdjük a végén, a meglepően jó borokat.  Kellemes, tágas kóstolóhelyiség van, de remek szokás szerinti „első pohár bor a pincében” után, a kerti malomkőasztalnál foglalunk helyet, ahol kóstoló mellé kitűnő pogácsát is kaptunk. Az olaszrizling (Süttő) 2012-es folyama színvonalasan hozta a fajta standardokat, a királyleányka az előző kondíciókkal, mélyebb tónusú volt a szokottnál, ízében is karakteresebb. Tolcsváról jött a tavalyi furmint szőlő, amit első alkalommal tisztességesen megcsináltak, nekem a házi vegyes fehér (2012) jött be piszkosul, nem véletlenül kapott a baji borok között aranyérmet. Megnyerően virágos illatú, kerek korttyal, ízében itt-ott apró vibrálásokkal, derék savakkal, lecsengésében mandulával. Muskotályra, szürkebarátra, irsai olivérre emlékszem nagy hirtelen, meg tán más fehérek is a pince feletti hajlatból. A rozé inkább sillerbe hajlott, többségben zweigeltből, kis rész pinot noirból, portugieserből készült. A szekszárdi (2011) cabernet francból, cabernet sauvignonból és a süttői merlotból kóstolt vörös házasítás is helyén van, illatában meggyes, mintha avar, tartalmas korttyal, kellemes csersavval. A cabernet franc (2011) ahogy kell, gyümölcsös, enyhe paprikás vonulattal, öntudatos tartással. Szóval, nekünk ízlettek a borok, biztatunk mindenkit, Bajra fel!
forrás: http://kvaterka.blogspot.hu/2013/06/szep-borok-baji-malomkoasztalon.html

2015. július 30., csütörtök

Három merlot testvér vitézkedik Bajon

Nem először jártam a Bajon a Stróbl Borház borait kóstolni. Látogatásra biztat a kellemes környezet a pincénél, a kedves vendéglátás, és az évek folyamán a borok sem okoztak csalódást. Stróbl Ferenc boraival véletlenül ismerkedtem meg egy irodalmi rendezvényen, hol a folyóirat főszerkesztő ura prezentálta a szortimentet. A közelmúltbeli hétvégi pinceszeren a királylányka 2013-as folyamával kezdtük a koccintást, ami hozza, amit a királylánykának hoznia kell, illatos, kedvesen kajszibarackos, struktúráját szépen tartják a könnyű savak. Nem véletlenül lett a ház bora az egyik jó nevű étteremben. A 2014-es évjárat is mindezen tulajdonságokkal bír, bár kissé behízelgőbb, ezzel talán erősebb barátkozásra készteti a kezdő borisszákat és a hölgyeket. A továbbiakban végig ennél az évnél maradtunk. A chardonnay, félszáraz mivoltában kuriózum a maga nemében, és az idei megyei borverseny zsűrijének ítészeit levette a lábáról, hiszen aranyéremmel jutalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy a pince nyolc másik borát ezüsttel. Ezután borászunk tréfája következett, mégpedig egy pohárka fehér, mit nem tudtam kibarkóbázni. Aztán fény derült a titokra, gyors préselésű, ezért fehér merlot kínált, különös virágos illatfelhőkkel, ízében sok mindenre hajazott nálam, csak a fajtára nem, holott mégiscsak igen. A rozé alapja szintén a merlot volt, a pince fölött már szépen értek az idei fürtök. Zamatos, gyümölcsös igazi nyári bor, hosszabb beszélgetésekre teszi alkalmassá az időt. Aztán megérkezett az igazi merlot, szintén aranyérmes, sötétvörös színével, bársonyos testességével, nekem cseresznye, málna és csokoládé ízzel. Hogy így van-e, azt most hétvégén is lehet tesztelni a tatai Kastély téren, az első neszmélyi borfesztiválon, egyébként meg a többi nyári hétvégéken a pincénél.

2016. augusztus 25., csütörtök

Olasz ebéd baji borral

20160825A sok esőnek köszönhetően jelentősen gyarapodott a bazsalikom állomány, érdemes volt nekifogni a pesto készítésének. Standardokat játszottam, tehát a bazsalikomot, fokhagymát, pirított fenyőmagot, és a reszelt parmezánt olívaolajjal megöntöztem, és jobb híján botmixerrel összedolgoztam. Elkészült a pesto a hét percig főzött spagettihez, a főzővízből csekély mennyiséggel együtt kevertem a tésztához. Friss paradicsomszeleteket és a teraszon szedett bazsalikomleveleket szórtam a tetejére. Bornak Stróbl Feri, hivatalosan Stróbl Borház, tavaly szüretelt merlot-ját választottam. Remek döntésnek bizonyult, mert a gyümölcsös illat, a bársonyos, közepesen testes korty, kikövetelte a másikat, és bizony a megszokott egy helyett, két pohárka fogyott az ebédhez. Az étel és bor remek harmóniában voltak egymással. A baji borászgazda Nagysikár-hegyi megyei aranyérmes bora érdemes a figyelemre, ne szalasszuk el, ha találkozunk vele valamelyik borfesztiválon, de meglehet érdemes kilátogatni a pincébe is. Van ott még figyelemre méltó több fajta is, merthogy Stróbl Ferenc az idén megkapta a Neszmélyi Borvidék legeredményesebb kistermelői különdíját, a két aranyat és öt ezüstöt érdemlő boraiért.